Anya alkot! Avagy egy cérnatartó születése!

Kézcsók Hölgyek!

Az úgy történt, hogy anya megunta, hogy nem fér el az asztalon mikor varr (egyébként is nehezen). Azon aztán van minden... cérnák, orsók, cipzárak, szalagok, varrógéptalpak és még rengeteg kütyü, igaz, kis kosárkákban, ömlesztve, de hát azok is foglalják a helyet! Kigondolta, mert látott egy csomó variát, hogyan is lehetne a cérnákat praktikusan tárolni.

Ez a szösszenet viszonylag problémamentesen zajlott le. Lehet azért, mert már egy jó ideje gondolkodott rajta és kutakodott utána, hogyan is lehetne átláthatóbbá varázsolnia a cérnagyűjteményt. Először egy újabb kosarat akart varrni, mondván, majd az nagyobb lesz és egyben elfér minden.... szerencsére továbbgondolta az egészet és rájött, az sem lesz jó megoldás, mivel, csak egy bazi nagy kosár lesz a három helyett. De aztán abban megtalálni valamit! Így meg legalább a cérnák helye felszabadul, sőt átláthatóbb lesz az egész.
Először is szerzett egy fa táblát, ezt bevonalkázta 4x4cm négyzetrácsokra (Muszáj ezt írnom, a nagynéném matektanár és nagyon háklis a kockás szóra, jobban mondva így egyben a "kockás füzet" kombinációra. Anya sem kockázta be a falapot, hanem négyzet-rácsozta). Majd, fogta a kis fúróját és kifurkálta... nagyon sok lyuk lett rajta. Azt még fontos megemlítenem, hogy mindezt úgy hajtotta végre, hogy a fatáblát 30fogos szögben megdöntötte, ő pedig vízszintesen használta a fúrót, így nem csúsznak le a spulnik a pálcikákról.

Mikor ezzel elkészült, fogta a saslik pálcikákat és egyenlő darabra tördelte őket. Na, itt volt a bibi, mert akárhogy próbálta nem sikerült egyformára, valamelyik ici-picit, s van olyan amelyik sokat tér el hosszúságban az eredetitől. Egy darabig még spannolta magát ezen, hogyan is lehetne megoldani, de aztán minden felmerült megoldás kudarcba fulladt, s a végén úgy volt vele, őt bizony nem érdekli, olyan lesz amilyen és kész.
Aztán itt volt még a színválasztás.... festék van, de nem olyan színű (fehér)... oszt kapott, de nem olyan színűt. Mérgében lefestette zölddel, jó lesz így is felkiáltással!

Száradás után jött a mintaválasztás. Abban az egyben biztos volt, a "tetejére" fel kell festeni a "Cérnák" szót... de minek! (Erről később.) Több virágos minta lehetőség közül lehetett választani, majd ez is a "nem érdekel" kategóriába került, s gyorsan pingált rá valamit (szerintem 2 színnel kellett volna megcsinálni az egészet), s kapott egy lakkréteget.

Egy napig szívta magába az udvaron a friss levegőt. Míg pihent, elő lettek készítve a "méretre" gyártott pálcikák és a ragasztó. Mikor megszáradt, be lettek tömve a pálcákkal a lyukacskák.

Tádám!!! Alakul... még egy napig állt az ebédlőasztalon... másnap a felső két kis résbe fűzött anya szalagot és felakasztotta a helyére. Megkereste az összes fellelhető cérnát, orsót és ráaggatta őket. 

Csak egy szó erejéig visszatérnék a "cérnák" feliratra.... ti látjátok? Na ugye!
Azért azt elmondom, hogy a varrógép-asztalon még mindig három kosárka található, igaz átrendeződtek, rendszereződtek a dolgok, de a kiinduló probléma jelenleg is adott. Bár van egy nagyon szép, átlátható cérnatartónk!